Dicsőítés

Mindabban, amit teszünk, központi elem a dicsőítés.

Miért? Mert Isten ezt megérdemli.

Megteremtett minket és amikor bűnösként megváltásra szorultunk, elküldte Jézust, Aki által meg is mentett minket. Ráadásul mindezen túlmenve, gyermekeivé fogadott minket. Aki megérti, amit Isten értünk tett, tudja, Ő méltó arra, hogy Övé legyen minden magasztalásunk és minden hálánk.

Alkalmainkon a dalokat tipikusan nem egyszerűen végigénekeljük, hanem Isten Jelenlétét szeretnénk megtapasztani általuk. Nem azért, mert nincs velünk, hiszen újjászületett gyermekeiként velünk, közöttünk, sőt, bennünk van. Mégis tudatosan törekszünk arra, hogy a láthatókon túltekintve Őrá figyeljünk, az értelmünket és szívünket Felé irányítsuk, az Ő halk és szelíd hangját meghalljuk, az Ő jóságát ünnepeljük, mindezt olyan módon, ami a mai emberek számára is érthető és átélhető.

A dicsőítésnek teret engedünk, időt hagyunk. Törekszünk arra, hogy ne csak dalokat énekeljünk el Istenről, hanem Neki énekeljünk, örömmel, hálával a szívünkben. A dalokat próbáljuk folytonosan énekelni, hogy az imádságos, dicsőítő légkör kialakuljon és megmaradjon.

Végső soron bármit tapasztal meg az ember dicsőítés alatt, az másodlagos. Istené minden dicsőség, és amit tudunk, Neki akarjuk adni.